Page 571 - A sírból üdvözöl

– Egy okot... csak egyetlen egy okot mondjon, hogy ne öljem meg most
azonnal – sziszegte az arcába Naya. Olyan közel volt hozzá, hogy Downton
látta a szemében megcsillanó könnyeket, amiket eltakart az ölés utáni vágy
halvány szikrája. Egy igazi Narroway tekintete... – Nem hallom! Vagy inkább
meg akar halni?
Downton lehunyta a szemét. Naya talán már nem tudja, mit tesz... Hát
nem látja benne a szövetségest? Helyette olyanban bízik meg, aki nemcsak,
hogy az ellensége, de még annál rosszabb is... Paul Cooper persze jól maga elé
tartja a maszkját, hogy senki ne láthassa, milyen ember is ő. A rosszaság úgy
rohad benne, mint bármelyik bűnösben, de a bűzt... azt mindig könnyű
elrejteni. Cooper pedig meg is tette. Mintha ezzel makulátlan lehetne, vagy
meg nem történtté nyilvánítaná a tetteit. És Naya pont egy ilyen emberen
akarja végrehajtani a tervét. Nem, ezt már nem hagyhatja!
– Az apád... – hörögte alig hallhatóan. Az erek kidagadtak a halántékán, a
feje elvörösödött, kapkodva próbált levegőt venni, hogy megszólalhasson. –
James... ő átgondolná ezt... Nem tenné meg...
Naya vicsorított, és még keményebben szorította az öregember torkát.
Ölni akart. Ó, igen, ölni végre... Vért akart látni, igazi vért, lenyúzni a bőrt az
öreg testről. Mert ez a sors jut azoknak, akik kiérdemlik a halált, akikben nem
lehet megbízni, mert bármelyik pillanatban eljárhat a szájuk. Ki akarta tépni a
szívét, szétszedni a húsát, teljesen eltüntetni mindazt, ami megmaradt belőle,
hogy senki ne ismerhessen rá. Ezt akarta tenni mindenkivel, aki az útjába állt...
Ez a halál vár Robertre és Emilyre is. És most Downtonra is, csakhogy hirtelen
eszébe jutott, mit mondott ma reggel Kate-nek, mikor az ütőeréhez nyomta az
üvegszilánkot: az apám... amit ő tesz, azt teszem én is... Vajon James
megtenné? Megölné Downtont? Bizonyára nem... De ő mindig is arra
tanította, hogy a csendet el kell intézni. Nem... talán nem tenné meg, de... mi
van, ha mégis?
Az öregember ráncos keze a csuklójára fonódott, aszott bőrétől kirázta a
hideg. Hirtelen engedte el, és hátrált néhány lépést, mire Downton lerogyott a
földre. A nyakához kapott, és dörzsölni kezdte, miközben hangosan zihálva
vette a levegőt. Óvatosan felemelte a fejét, és Nayára nézett, mintha tudni
akarná, hogy tényleg megkegyelmez-e neki, vagy sem.
– Az apám nem fogja mindig megmenteni magát, Downton – mondta
hűvösen a nő. – És ez volt az utolsó figyelmeztetésem.

569