Page 307 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 307

ἐπιγενομένων  δὲ  τῶν  ἱππέων,  καὶ  προδήλου  estaban  perdidos  sin  remisión:  levantaban  los
       γενομένης ἀπωλείας ἐξαίροντες τὰς χεῖρας καὶ  brazos  y  suplicaban  que  les  cogieran  vivos;
       δεόμενοι ζωγρεῖν καὶ πᾶσαν προϊέμενοι φωνὴν  emitían  voces  de  todas  clases.  Al  final,  unos
       τὸ τελευταῖον οἱ μὲν ὑπὸ τῶν πολεμίων, τινὲς δὲ  murieron  a  manos  del  enemigo  y  otros  se
       παρακαλέσαντες αὑτοὺς διεφθάρησαν.                     incitaron a darse muerte mutuamente.
       [11] ἑξακισχίλιοι δ᾽ ἴσως τῶν κατὰ τὸν αὐλῶνα  11  Es  verdad  que  quizá  seis  mil  romanos  del
       τοὺς κατὰ πρόσωπον νικήσαντες παραβοηθεῖν  desfiladero  derrotaron  al  adversario  que  tenían
       μὲν  τοῖς  ἰδίοις      καὶ    περιίστασθαι  τοὺς  delante,  pero  no  lograron  cercarle  ni  prestar
       ὑπεναντίους ἠδυνάτουν διὰ τὸ μηδὲν συνορᾶν  apoyo a los suyos, porque no veían nada de lo que
       τῶν  γινομένων,  καίπερ  μεγάλην  δυνάμενοι  sucedía,  siendo  así  que  hubieran  podido  ser  de
       πρὸς τὰ ὅλα παρέχεσθαι χρείαν: [12] ἀεὶ δὲ τοῦ  gran  utilidad  en  la  batalla.  12  En  su  anhelo  de
       πρόσθεν  ὀρεγόμενοι  προῆγον,  πεπεισμένοι  avanzar, progresaban convencidos de que caerían
       συμπεσεῖσθαί  τισιν,  ἕως  ἔλαθον  ἐκπεσόντες  encima de algún enemigo; sin apercibirse de ello,
       πρὸς τοὺς ὑπερδεξίους τόπους. γενόμενοι δ᾽ ἐπὶ  llegaron a ocupar las alturas. 13 Ya eran dueños
       τῶν  ἄκρων,  [13]  καὶ  τῆς  ὀμίχλης  ἤδη  de                ellas   cuando    escampó      la   niebla   y
       πεπτωκυίας συνέντες τὸ γεγονὸς ἀτύχημα καὶ  comprendieron  la  magnitud  del  desastre;
       ποιεῖν οὐδὲν ὄντες ἔτι δυνατοὶ διὰ τὸ τοῖς ὅλοις  incapaces ya de cualquier cosa porque el enemigo
       ἐπικρατεῖν  καὶ  πάντα  προκατέχειν  ἤδη  τοὺς  lo dominaba y lo ocupaba todo, dieron la vuelta y
       πολεμίους, συστραφέντες ἀπεχώρησαν εἴς τινα  se replegaron a una aldea etruria.
       κώμην  Τυρρηνίδα.  [14]  μετὰ  δὲ  τὴν  μάχην  14  Después  de  la  batalla  Aníbal  mandó  allí  a
       ἀποσταλέντος  ὑπὸ  τοῦ  στρατηγοῦ  μετὰ  τῶν  Maharbal con los iberos y algunos lanceros, que
       Ἰβήρων     καὶ    λογχοφόρων        Μαάρβα       καὶ  asediaron  la  aldea.  Los  romanos,  rodeados  de
       περιστρατοπεδεύσαντος  τὴν  κώμην,  ποικίλης  tantas  calamidades,  depusieron  las  armas  y  se
       αὐτοῖς  ἀπορίας  περιεστώσης,  ἀποθέμενοι  τὰ  entregaron a condición de salvar sus vidas.
       ὅπλα  παρέδοσαν  αὑτοὺς  ὑποσπόνδους,  ὡς
       τευξόμενοι τῆς σωτηρίας. [15] τὰ μὲν οὖν περὶ  15  La  guerra  total  librada  entre  romanos  y
       τὸν ὅλον κίνδυνον τὸν γενόμενον ἐν Τυρρηνίᾳ  cartagineses en Etruria acabó de esta manera.
       Ῥωμαίοις καὶ Καρχηδονίοις τοῦτον ἐπετελέσθη
       τὸν τρόπον.


       85  [1]  Ἀννίβας  δέ,  πρὸς  αὐτὸν  ἐπαναχθέντων  85 Cuando fueron conducidos a su presencia los
       τῶν  ὑποσπόνδων,  ὁμοίως  δὲ  καὶ  τῶν  ἄλλων  prisioneros romanos que se  habían rendido  con
       αἰχμαλώτων,       συναγαγὼν       πάντας,     ὄντας  condiciones, y al propio tiempo los demás, Aníbal
       πλείους  τῶν  μυρίων  καὶ  πεντακισχιλίων,  [2]  les reunió a todos, en número de más de quince
       πρῶτον μὲν διεσάφησεν  ὅτι Μαάρβας οὐκ εἴη  mil. 2 En primer lugar puso en claro que Maharbal
       κύριος  ἄνευ  τῆς  αὑτοῦ  γνώμης  διδοὺς  τὴν  no tenía competencia, si él personalmente no se la
       ἀσφάλειαν  τοῖς  ὑποσπόνδοις,  μετὰ  δὲ  ταῦτα  otorgaba,  de  ofrecer  seguridades  a  los  que  se
       κατηγορίαν ἐποιήσατο Ῥωμαίων.                          habían  entregado  por  un  pacto;  después  lanzó
                                                              acusaciones contra los romanos.
       [3] λήξας δὲ τούτων, ὅσοι μὲν ἦσαν Ῥωμαῖοι τῶν  3 Cuando acabó, repartió a los romanos cogidos
       ἑαλωκότων,  διέδωκεν  εἰς  φυλακὴν  ἐπὶ  τὰ  prisioneros entre los batallones cartagineses para
       τάγματα,  τοὺς  δὲ  συμμάχους  ἀπέλυσε  χωρὶς  su  custodia,  y  a  los  aliados  de  los  romanos  les
       λύτρων     ἅπαντας      εἰς    τὴν    οἰκείαν,    [4]  remitió  a  sus  propias  patrias  sin  exigir  rescate
       ἐπιφθεγξάμενος  τὸν  αὐτὸν  ὃν  καὶ  πρόσθεν  alguno. 4 Les repitió las mismas palabras que a los
       λόγον ὅτι πάρεστι πολεμήσων οὐκ Ἰταλιώταις,  de antes: que estaba allí no para combatir contra
       ἀλλὰ     Ῥωμαίοις       ὑπὲρ     τῆς    Ἰταλιωτῶν  los italianos, sino contra los romanos en pro de la
       ἐλευθερίας.                                            libertad de los italianos.
   302   303   304   305   306   307   308   309   310   311   312