Page 313 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 313

χάρακος,  ἅθρους  δ᾽  ἀεὶ  καὶ  συνεστραμμένους  forrajear ni que ni una sola vez se apartaran del
       τηρῶν ἐφήδρευε τοῖς τόποις καὶ καιροῖς. [3] καὶ  atrincheramiento:           vigilaba    que    estuvieran
       πολλοὺς τῶν πολεμίων ἀποσπωμένους ἀπὸ τῆς  siempre juntos y concentrados, y acechaba lugares
       ἰδίας  παρεμβολῆς  ἐπὶ  τὰς  προνομὰς  διὰ  τὸ  y  oportunidades.  3  De  este  modo  cogió
       καταφρονεῖν       ὑποχειρίους     ἐλάμβανε       καὶ  prisioneros  y  mató  a  muchos  enemigos  que,
       κατέφθειρε τῷ τοιούτῳ τρόπῳ.                           despreciando al adversario, se habían diseminado
                                                              para forrajear, desde su propio campamento.
       [4]  ταῦτα  δ᾽  ἐποίει,  βουλόμενος  ἅμα  μὲν  ἀφ᾽  4 Obraba así porque quería reducir el número de
       ὡρισμένου      πλήθους     ἐλαττοῦν      ἀεὶ   τοὺς  enemigos, siempre limitado, y restablecer y hacer
       ὑπεναντίους,  ἅμα δὲ τὰς τῶν  ἰδίων δυνάμεων  recobrar poco a poco la confianza y el espíritu de
       ψυχὰς  προηττημένας  τοῖς  ὅλοις  διὰ  τῶν  κατὰ  sus  propios  hombres,  derrotados  en  batallas
       μέρος       προτερημάτων          κατὰ       βραχὺ  campales por medio de éxitos parciales. No era en
       σωματοποιεῖν  καὶ  προσαναλαμβάνειν.  [5]  εἰς  absoluto capaz de lanzarse deliberadamente a una
       ὁλοσχερῆ       δὲ     κρίσιν      ἐξ     ὁμολόγου  confrontación  decisiva.  5  Marco  Minucio,  su
       συγκαταβαίνειν οὐδαμῶς οἷός τ᾽ ἦν. [6] οὐ μὴν  subordinado en el mando, no estaba de acuerdo
       Μάρκῳ  γε  τῷ  συνάρχοντι  τούτων  οὐδὲν  con semejante proceder: 6 participaba de las ideas
       ἤρεσκεν. σύμψηφον δὲ τοῖς ὄχλοις ποιῶν αὑτὸν  de la masa y denigraba a Fabio delante de todos,
       τὸν  μὲν  Φάβιον  κατελάλει  πρὸς  πάντας,  ὡς  afirmaba  que  se  encaraba  con  la  situación  de
       ἀγεννῶς  χρώμενον  τοῖς  πράγμασιν  καὶ  manera floja y remisa; él, personalmente, deseaba
       νωθρῶς, αὐτὸς δὲ πρόθυμος ἦν παραβάλλεσθαι  con ardor exponerse y arriesgarse a una batalla.
       καὶ διακινδυνεύειν.
       [7]  οἱ  δὲ  Καρχηδόνιοι  καταφθείραντες  τοὺς  7 Los cartagineses devastaron, pues, los lugares
       προειρημένους       τόπους     ὑπερέβαλον        τὸν  citados,  rebasaron  los  Apeninos  y  bajaron  al
       Ἀπεννῖνον  καὶ  κατάραντες  εἰς  τὴν  Σαυνῖτιν  territorio  de  los  samnitas,  muy  fértil,  y  que
       χώραν,  οὖσαν  εὐδαίμονα  καὶ  πολλῶν  χρόνων  durante  mucho  tiempo  se  había  visto  libre  de
       ἀπολέμητον,  ἐν  τοιαύτῃ  περιουσίᾳ  τῶν  guerra.  Allí  tuvieron  tal  sobreabundancia  de
       ἐπιτηδείων  ἦσαν  ὥστε  μήτε  χρωμένους  μήτε  provisiones,            que     ni   consumiéndolas       ni
       καταφθείροντας  ἀνύειν  δύνασθαι  τὰς  λείας.  destruyéndolas  podían  agotar  el  botín.  8
       κατέδραμον  δὲ  καὶ  τὴν  Οὐενοαντανήν,  [8]  Recorrieron  también  el  campo  de  Benevento             144
       Ῥωμαίων  ἀποικίαν  ὑπάρχουσαν:  εἷλον  δὲ  καὶ  que era colonia romana, y conquistaron la ciudad
       πόλιν  Οὐενουσίαν,  ἀτείχιστον  οὖσαν  καὶ  de Venusa             145 , que no estaba amurallada, repleta,
       πολλῆς καὶ παντοδαπῆς ἀποσκευῆς γέμουσαν.  además, de toda clase de ajuares. 9 Los romanos
       [9] οἱ δὲ Ῥωμαῖοι κατόπιν μὲν εἵποντο συνεχῶς,  les  iban  siguiendo  constantemente  los  pasos,
       μιᾶς καὶ δυεῖν ἡμερῶν ὁδὸν ἀπέχοντες, ἐγγίζειν  conservando una distancia de uno o dos días de
       γε  μὴν  καὶ  συμπλέκεσθαι  τοῖς  πολεμίοις  οὐχ  marcha:  rehusaban  acercarse  más  al  enemigo  y
       οἷοί  τ᾽  ἦσαν.  [10]  διόπερ  Ἀννίβας  ὁρῶν  τὸν  trabar combate con él. 10 Aníbal, viendo que Fabio

       Φάβιον  φυγομαχοῦντα  μὲν  προδήλως  τοῖς  δ᾽  rehuía la batalla, pero que no acababa de retirarse
       ὅλοις οὐκ ἐκχωροῦντα τῶν ὑπαίθρων, ὥρμησε  del campo abierto, avanzó audazmente hacia las
       τολμηρῶς εἰς τὰ περὶ Καπύην πεδία, καὶ τούτων  llanuras  que  rodean  Capua          146 ,  al  lugar  llamado
       εἰς  τὸν  προσαγορευόμενον  Φάλερνον  τόπον,  Falerno.  11  Pensaba  que  una  de  dos:  o  bien
       [11]  πεπεισμένος  δυεῖν  θάτερον,  ἢ  μάχεσθαι  forzaría al enemigo a luchar o bien haría patente a
       τοὺς  πολεμίους  ἀναγκάσειν  ἢ  πᾶσι  δῆλον



     144  Era la capital de los samnitas.
     145  Esta Venusa, en el país de los samnitas, nos es desconocida; no hay que confundirla con la Venusa de la Apulia (116, 3).
     Pero hay que notar que algunos editores, siguiendo a TITO LIVIO, XII-3, leen aquí Telesia.
     146  Capua, a la altura de Benevento, al O. de esta ciudad, a orillas del río Calor. Falemo debía ser un villorrio sin importancia.
   308   309   310   311   312   313   314   315   316   317   318