Page 330 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 330

πάλιν ἕνα πάντες ἐστρατοπέδευσαν ὁμόσε καὶ  único  con  una  sola  estacada,  y  desde  entonces
       λοιπὸν ἤδη Φαβίῳ προσεῖχον τὸν νοῦν καὶ τοῖς  atendieron ya a Fabio y a sus consejos.
       ὑπὸ  τούτου  παραγγελλομένοις.  [11]  οἱ  δὲ  11 Los cartagineses abrieron un foso en el espacio
       Καρχηδόνιοι τὸν μὲν μεταξὺ τόπον τοῦ βουνοῦ  intermedio  entre  la  loma  y  su  propio
       καὶ  τῆς  σφετέρας  παρεμβολῆς  διετάφρευσαν,  campamento, rodearon con una estacada la cima
       περὶ δὲ τὴν κορυφὴν τοῦ καταληφθέντος λόφου  del monte, que ahora dominaban, y dejaron allí
       χάρακα       περιβαλόντες         καὶ     φυλακὴν  una  guarnición,  tras  la  cual,  ya  sin  peligro,
       ἐπιστήσαντες  λοιπὸν  ἤδη  πρὸς  τὴν  χειμασίαν  dispusieron su propia invernada          168 .
       ἀσφαλῶς ἡτοιμάζοντο.


                                          Campaña de Italia. Batalla de Cannas

       [1]   τῆς     δὲ    τῶν     ἀρχαιρεσίων        ὥρας  106  Al  llegar  el  tiempo  de  los  comicios
       συνεγγιζούσης, εἵλοντο στρατηγοὺς οἱ Ῥωμαῖοι  consulares          169 ,  los  romanos  eligieron  cónsules  a
       Λεύκιον  Αἰμίλιον  καὶ  Γάιον  Τερέντιον.  ὧν  Lucio  Emilio  y  a  Cayo  Terencio,  tras  cuya
       κατασταθέντων  οἱ  μὲν  δικτάτορες  ἀπέθεντο  designación los dictadores dejaron sus cargos.
       τὴν  ἀρχήν,  [2]  οἱ  δὲ  προϋπάρχοντες  ὕπατοι,  2 Los cónsules del año anterior, Cneo Servilio y
       Γνάιος Σερουίλιος καὶ Μάρκος Ῥήγουλος ὁ μετὰ  Marco Régulo (que había sido nombrado tras la
       τὴν Φλαμινίου τελευτὴν ἐπικατασταθείς, τότε  muerte               de    Flaminio)    fueron    nombrados
       προχειρισθέντες  ὑπὸ  τῶν  περὶ  τὸν  Αἰμίλιον  procónsules         170   por  Lucio  Emilio;  tomaron  el
       ἀντιστράτηγοι  καὶ  παραλαβόντες  τὴν  ἐν  τοῖς  mando  de  los  acampados  y  dispusieron  las
       ὑπαίθροις ἐξουσίαν ἐχείριζον κατὰ τὴν ἑαυτῶν  operaciones  militares  según  su  parecer.  3  Tras
       γνώμην τὰ κατὰ τὰς δυνάμεις. [3] οἱ δὲ περὶ τὸν  deliberar  conjuntamente  con  el  senado,  Emilio
       Αἰμίλιον  βουλευσάμενοι  μετὰ  τῆς  συγκλήτου  llamó  inmediatamente  a  filas  la  parte  de  tropas
       τὸ  μὲν  ἐλλεῖπον  πλῆθος  ἔτι  τῶν  στρατιωτῶν  que  faltaban  para  completar  la  campaña,  y  las
       πρὸς     τὴν    ὅλην     ἐπιβολὴν      παραχρῆμα  envió. 4 Pusieron en claro a Cneo que no debía en

       καταγράψαντες ἐξαπέστειλαν, [4] τοῖς δὲ περὶ  modo alguno entablar una batalla decisiva, pero
       τὸν Γνάιον διεσάφησαν ὁλοσχερῆ μὲν κίνδυνον  sí, en cambio, librar escaramuzas continuas y lo
       κατὰ μηδένα τρόπον συνίστασθαι, τοὺς δὲ κατὰ  más duras posible: así los procónsules entrenarían
       μέρος     ἀκροβολισμοὺς        ὡς    ἐνεργοτάτους  y harían cobrar ánimo a los soldados bisoños para
       ποιεῖσθαι  καὶ  συνεχεστάτους  χάριν  τοῦ  las batallas decisivas.
       γυμνάζειν  καὶ  παρασκευάζειν  εὐθαρσεῖς  τοὺς
       νέους πρὸς τοὺς ὁλοσχερεῖς ἀγῶνας, [5] τῷ καὶ
       τὰ  πρότερον  αὐτοῖς  συμπτώματα  δοκεῖν  οὐχ  5 En efecto: les parecía que había contribuido no
       ἥκιστα  γεγονέναι  διὰ  τὸ  νεοσυλλόγοις  καὶ  poco a los desastres anteriores el hecho de usar
       τελέως       ἀνασκήτοις        κεχρῆσθαι        τοῖς  soldados  recién  reclutados  y  sin  ninguna
       στρατοπέδοις.  [6]  αὐτοὶ  δὲ  Λεύκιον  μὲν  preparación.  6  Ellos  personalmente  confiaron  al
       Ποστόμιον,  ἑξαπέλεκυν  ὄντα  στρατηγόν,  pretor             171  Lucio Posturnio, nombrado general, una
       στρατόπεδον         δόντες       εἰς      Γαλατίαν  legión, con la que le mandaron al país de los galos:
       ἐξαπέστειλαν,           βουλόμενοι            ποιεῖν



     168  Se trata del invierno del año 217.
     169  Del año 216.
     170  Los que eran cónsules, si les tocaba cesar en el cargo durante una guerra, permanecían en el cargo mediante la llamada
     prorrogatio imperii, hasta que acabara la campaña; durante el período supletorio recibían el título de procónsules.
     171  Aquí se trata de un praetor militaris, jefe militar y la figura más antigua de pretor en la república romana, pero más tarde
     aparecerán el praetor urbanus, que vigilaba la administración de justicia, y el praetor peregrinus, que atendía los asuntos de
     los extranjeros.
   325   326   327   328   329   330   331   332   333   334   335