Page 408 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 408

τοῖς  Αἰγειράταις,  καὶ  συντεθεωρηκὼς  τοὺς  centinelas de la puerta de Egio se embriagaban y
       φυλάττοντας       τὸν    ἀπ᾽    Αἰγίου     πυλῶνα  hacían  sus  guardias  con  negligencia.  4  Muchas
       μεθυσκομένους  καὶ  ῥᾳθύμως  διεξάγοντας  τὰ  veces se había arriesgado y había pasado al campo
       κατὰ      τὴν     φυλακήν,       [4]    πλεονάκις  de Dorímaco y le había incitado a la acción, a él y
       παραβαλλόμενος  καὶ  διαβαίνων  πρὸς  τοὺς  a sus hombres, pues sabía que tales empresas les
       περὶ  Δωρίμαχον  ἐξεκέκλητο  πρὸς  τὴν  πρᾶξιν  eran familiares.
       αὐτούς, ἅτε λίαν οἰκείους ὄντας τῶν τοιούτων
       ἐγχειρημάτων. [5] ἡ δὲ τῶν Αἰγειρατῶν πόλις  5 La ciudad de Egira está situada en el Peloponeso,
       ἔκτισται  μὲν  τῆς  Πελοποννήσου  κατὰ  τὸν  en  el  golfo  de  Corinto,  entre  Egio  y  Sición,
       Κορινθιακὸν  κόλπον  μεταξὺ  τῆς  Αἰγιέων  καὶ  levantada  en  unas  lomas  escarpadas  y  poco
       Σικυωνίων  πόλεως,  κεῖται  δ᾽  ἐπὶ  λόφων  accesibles. Se orienta hacia el Parnaso y hacia las
       ἐρυμνῶν καὶ δυσβάτων, νεύει δὲ τῇ θέσει πρὸς  zonas opuestas de la costa. 6 Dista del mar unos
       τὸν  Παρνασσὸν  καὶ  ταῦτα  τὰ  μέρη  τῆς  siete  estadios.  Llegó  el  viento  propicio  para  la
       ἀντίπερα  χώρας,  ἀπέχει  δὲ  τῆς  θαλάττης  ὡς  navegación;  Dorímaco  zarpó  con  sus  hombres  y
       ἑπτὰ  στάδια.  [6]  παραπεσόντος  δὲ  πλοῦ  τοῖς  aún  de  noche  fondeó  no  lejos  del  río  que  fluye
       περὶ    τὸν    Δωρίμαχον,       ἀνήχθησαν       καὶ  junto a la ciudad.
       καθορμίζονται νυκτὸς ἔτι πρὸς τὸν παρὰ  τὴν
       πόλιν  καταρρέοντα  ποταμόν.  [7]  οἱ  μὲν  οὖν  7 Alejandro y Dorímaco, y con ellos Arquidamo y
       περὶ  τὸν  Ἀλέξανδρον  καὶ  Δωρίμαχον,  ἅμα  δὲ  el hijo de Pantaleón tenían consigo el contingente
       τούτοις  Ἀρχίδαμον  τὸν  Πανταλέοντος  υἱόν,  mayor de etolios y avanzaron contra la ciudad por
       ἔχοντες περὶ αὑτοὺς τὸ πλῆθος τῶν Αἰτωλῶν,  la ruta que conduce a ella desde Egio. 8 El desertor
       προσέβαινον  πρὸς  τὴν  πόλιν  κατὰ  τὴν  ἀπ᾽  antes  mencionado  conocía  bien  el  terreno;  con
       Αἰγίου φέρουσαν ὁδόν. [8] ὁ δ᾽ αὐτόμολος, ἔχων  veinte  hombres  escogidos  se  adelantó  a  los
       εἴκοσι  τοὺς  ἐπιτηδειοτάτους,  διανύσας  ταῖς  restantes por caminos difíciles e impracticables, se
       ἀνοδίαις τοὺς κρημνοὺς θᾶττον τῶν ἄλλων διὰ  escurrió a través de un acueducto y sorprendió a
       τὴν ἐμπειρίαν, καὶ διαδὺς διά τινος ὑδρορροίας,  los centinelas todavía dormidos, 9 les degolló en
       ἔτι  κοιμωμένους  κατέλαβε  τοὺς  ἐπὶ  τοῦ  sus  mismos  camastros,  rompió  a  hachazos  los
       πυλῶνος. [9] κατασφάξας δ᾽ αὐτοὺς ἀκμὴν ἐν  cerrojos y abrió las puertas a los etolios.
       ταῖς κοίταις ὄντας, καὶ διακόψας τοῖς πελέκεσι
       τοὺς μοχλούς, ἀνέῳξε τοῖς Αἰτωλοῖς τὰς πύλας.
       [10]   οἱ    δὲ    παρεισπεσόντες        λαμπρῶς  10  Éstos  atacaron  de  modo  imprevisto  y  allí  se
       ἀπερινοήτως ἐχρήσαντο τοῖς πράγμασιν. ὃ καὶ  comportaron  brillantemente ,  cosa  que  les
                                                                                             138
       παραίτιον  ἐγένετο  τοῖς  μὲν  Αἰγειράταις  τῆς  ocasionó,  a  fin  de  cuentas,  la  perdición  y  la
       σωτηρίας, τοῖς δ᾽ Αἰτωλοῖς τῆς ἀπωλείας. [11]  salvación  a  los  egiratas.  11  Porque  los  etolios
       ὑπολαμβάνοντες  γὰρ  τοῦτο  τέλος  εἶναι  τοῦ  suponían  que  para  apoderarse  de  una  ciudad
       κατασχεῖν ἀλλοτρίαν πόλιν, τὸ γενέσθαι τῶν  ajena bastaba con franquear sus puertas, y fue así

       πυλώνων  ἐντός,  τοῦτον  τὸν  τρόπον  ἐχρῶντο  como entonces llevaron a cabo la acción.
       τοῖς πράγμασι.

       58 [1] διὸ καὶ βραχὺν παντελῶς χρόνον ἁθρόοι  58 Los etolios permanecieron muy breve tiempo
       συμμείναντες  περὶ  τὴν  ἀγοράν,  λοιπὸν  reunidos en el ágora, y después, ávidos de botín,
       ἐκπαθεῖς  ὄντες  πρὸς  τὰς  ὠφελείας  διέρρεον,  se esparcieron, iban irrumpiendo en las casas y las
       καὶ παρεισπίπτοντες εἰς τὰς οἰκίας διήρπαζον  saqueaban, quedándose con los objetos de valor;



     138   Este  adverbio  aquí  sorprende  algo,  pero  la  tradición  griega  manuscrita  es  unánime.  Quizás  Polibio  se  exprese  iró
     nicamente, dado el desenlace de la pugna. Algunos editores han propuesto corregir el texto original, y poner en él algún
     adverbio que signifique «vergonzosamente» o cosa por el estilo.
   403   404   405   406   407   408   409   410   411   412   413