Page 413 - A sírból üdvözöl

emlékezetében, és hiába próbálta kitörölni, a kép teljességgel beleégette
magát a retinájába. És mindezt az apja tette...
Nem bírta tovább; hirtelen felzokogott. A sírás rázta a testét, a mellkasa
szaporán emelkedett és süllyedt, a torkából valamiféle nyüszítő hang tört fel.
– Nem, nem, nem! – suttogta megtörten. Hová jutott? Hová tűnt a
mindig erős, határozott Naya Narroway? Mi történt azzal a nővel, aki
sohasem sírt, aki imádta az apját és akire tökéletes élet várt? Egyik percről a
másikra tűnt el... És most mi lett belőle? Egy nyomorult, depressziós lány, aki
immáron senkire sem számíthat, akinek tönkrement az élete és meghalt a fia.
Naya ebben a pillanatban jött rá, hogy mennyire is gyűlöli magát. Gyűlölte
azt, aki volt, és azt, aki most lett. Egy senki lett, egy tolószékes kis csitri,
akinek az apja egy bérgyilkos és aki nem akar mást, csak elaludni végre.
Lehetőleg örökre. Meghalni csendben, nem lélegezni, nem álmodni, csak
feküdni mozdulatlanul a hófehér koporsóban, vérvörös virágokkal körbevéve,
aludni örökre a sötétség legmélyében, égni a pokolban a világ végéig... Igen,
ezt akarta.
Naya nem tudta, mit tesz. Olyan édes volt számára a halál szó, hogy
nem tudott szabadulni tőle. Akarta. Annyira akarta, mint még soha semmit.
Még soha semmi után nem vágyakozott annyira, mint most ez után. A
gondolatai összekuszálódtak, fel sem fogta, mi fordult meg a fejében...
Két kézzel kapott utána. Egész testében remegett, ahogy kinyitotta a
gyógyszeres dobozát, és belebámult a tabletták tengerébe. Görcsoldó,
izomlazító, fájdalomcsillapító, altató, csontszövet erősítő...
Naya először az összetört, ámde gipszbe burkolt lábaira, majd a tolószékére
pillantott, és elsötétült a tekintete.
Az első tablettát víz nélkül nyelte le, a másodikat szintén.
Amikor a doboz félig kiürült, a torka kiszáradt, és jó érzéssel töltötte el,
amikor egy nagy pohár vízzel leküldött egy újabb adagot a gyomrába.
A tekintete elködösült, és a feje hirtelen nagyon nehéz lett. A pohár hangos
csattanással törött el, ahogy földet ért, Naya pedig hangosan felsóhajtott.
Euforikus hangulat lengte körbe, pihekönnyűnek érezte a testét. Ilyen lenne a
halál? Ilyen szép és könnyed?
Lehunyta a szemét, mire a gyógyszeres doboz kigurult a kezéből, és a
tabletták szétszóródtak a földön.
A következő pillanatban azonban teljesen megváltozott minden. Erős
rántást érzett, valaki durva mozdulattal ráncigálni kezdte, és hiába próbált

411